Az egészséges ember folyamatosan reagál a külvilág ingereire. Ennek a képességnek a kiesése súlyos, esetenként életet veszélyeztető állapotot jelez.
Azt a beteget, aki a külvilág ingereire nem reagál, de az alapvető életfunkciói, mint a légzés, keringés megfelelő szinten működnek, szakkifejezéssel eszméletlennek nevezzük. A reakcióképtelenség (eszméletlenség) annak a jele, hogy a központi idegrendszer működésében zavar keletkezett, az agy normális működése átmenetileg vagy tartósan megszűnt. Ennek különféle okai lehetnek, a leggyakoribbak a koponyasérülés, légzészavarok, légúti elzáródás, vagy keringészavarok (szívroham, ájulás, nagyfokú vérvesztés) okozta oxigénhiány, a vércukorszint hirtelen csökkenése miatt kialakuló tápanyagellátási zavar, egyes mérgezések (alkohol, gyógyszer, kábítószer stb.). Ebben az állapotban az izomzat jellemzően elernyed, a reflexek, köztük a légutakat védő reflexek, mint pl. a garatreflex, köhögés, részben vagy teljesen kiesnek, a fulladásveszély extrém módon fokozódik.
Ha a beteg jelenlétedben esik össze, válik mozdulatlanná vagy mozdulatlan, szokatlan testhelyzetben, szokatlan helyen (pl. földön, nem ágyban) fekve találod, gyaníthatod, hogy
eszméletlen állapotba került, azaz életfunkciói megtartottak, de ingerekre nem reagál,
VAGY
keringésleállás történt, azaz életfunkciói megszűntek, és beállt a klinikai halál.
Ennek eldöntésére vizsgálnod kell a reakciókészséget, nem reagáló betegen az életjelenségeket, ami laikus elsősegélynyújtó esetében a légzés, profi elsősegélynyújtó esetében a légzés és a keringés egyidejű vizsgálatát jelenti. (Ha a beteg reagál, az életjelenségeket megtartottnak tekintjük.)
- Amennyiben a beteg ingerekre nem reagál, és a légzése megtartott, biztosítsd a légutak folyamatos átjárhatóságát (ld. később), és azonnal hívj mentőt.
- Amennyiben a beteg ingerekre nem reagál, és nem lélegzik, azonnal kezdd el az újraélesztést (ld. később), és hívj mentőt.
A reakciókészség megítélése
Az állapotfelmérés a reakciókészség vizsgálatával kezdődik: szólítsd meg hangosan a beteget („Jó napot kívánok, segíthetek Önnek?”), közben óvatosan rázd meg a vállait!
- Ha a beteg eszméleténél van, reagál, kérdezd meg tőle, hogy mi történt, milyen panaszai vannak?
- Az elsősegélynyújtó személyéből áradó nyugalom az egyik legjobb pszichés támogatás a bajbajutott számára.
- Az eszméletén lévő személynek mondd meg, hogy mi történt vele, illetve milyen elsősegélynyújtói lépések következnek!
- Próbáld megértően meghallgatni a sérült/beteg panaszait!
- Az ellátás során beszélj a bajbajutotthoz! Mindig beszéld meg vele a következő lépést, és kérd az együttműködését! A sérült/beteg esetleges félelmeit biztatással, megnyugtató mondatokkal igyekezz csökkenteni!
- Azonnal hívj mentőt, ha a beteg válasza vagy beszéde érthetetlen, zavaros vagy a történtekre nem emlékszik.
- A panaszainak megfelelően nyújts elsősegélyt, szükség esetén hívj mentőt!
- Ha a beteg nem reagál, akkor kiálts segítségért és vizsgáld meg mielőbb a légzést (lásd későbbi poszt)! Akkor is kiabálj, ha nem tudod pontosan, hogy honnan várhatsz segítséget! A kiabálás szerepe az, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy bajban vagy. Ha nem egyedül vagy, természetesen nem kell kiabálnod, de jelezd a jelenlévőknek, hogy szükség lesz rájuk. Ajánlott konkrét személyt kiválasztani a tömegből és kérni, hogy maradjon melletted. Ne felejtsd el, hogy egyedül nem tudod megmenteni a beteget!
Folytatjuk…
(Az anyagot az OMSZ Orvosszakmai Osztályának csapata állította össze.)
További posztok: