Eszméletlen, de kielégítő (tehát támogatásra nem szoruló) légzésű és keringésű beteg oldalra fordítása szükségessé válhat, különösen abban az esetben, ha:
- az ellátandót – pl. a segítséghívás idejére – átmenetileg magára kell hagyni, ill.,
- az aspiráció (idegen anyag: hányadék, vér légutakba jutása) veszélye nem hárítható el másképp.
Stabil oldalfektetés olyan, belgyógyászati okból vagy nem-fizikai trauma következtében eszméletlen betegnél jön szóba, akinél nem szükséges lélegeztetés, illetve mellkaskompresszió.
Mivel stabil oldalfekvésben lévő beteg légzésromlását nehezebb lehet észrevenni, a légzést a segélynyújtónak rendszeresen: percenként ellenőriznie kell. Ha hypoxiás légzésmegállás, vagy keringésmegállás fenyeget, helyesebb stabil oldalfektetés helyett csak a fejet hátrahajtani és az állat megemelni.
A stabil oldalfektetés számos változata ismeretes, a körülményektől függő előnyökkel és hátrányokkal. A módszertől függetlenül fontos, hogy a helyzet legyen stabil, közelítsen a valódi oldalfekvő helyzethez, tartsa nyitva a légutat, és ne okozzon a légzést korlátozó nyomást a mellkason. A fenti kívánalmak teljesítésére az alábbi módszert ajánljuk:
Miután meggyőződött a légzés és keringés kielégítő voltáról,
- (vegye le a beteg szemüvegét, ha szükséges, tegye biztonságos helyre),
- térdeljen a hanyatt fekvő beteg mellé és nyújtsa ki annak mindkét lábát,
- a beteg segélynyújtóhoz közelebb fekvő karját könyökében, derékszögben behajlítva (vagy egyenesen, merőlegesen a törzsre), tenyérrel felfelé fektesse a beteg feje mellé,
- a beteg segélynyújtótól távolabbi lábát a beteg lába felőli kezével a térdet alátámasztva hajlítsa be, és támassza a talpára,
- a beteg feje felőli kezével a beteg túloldali karját csuklóban megragadva húzza át a mellkas előtt, és a kézháttal felfelé szorítsa a segélynyújtóhoz közelebbi arcfeléhez,
- a fejet így folyamatosan támasztva, a beteget felhúzott térdénél fogva óvatosan gördítse maga felé az oldalára,
- a felső helyzetű, az alsót keresztező kart igazítsa úgy az arc alá, hogy a fej maradjon enyhén hátrahajtva, ugyanakkor az arc kissé lefelé irányuljon – ezzel biztosíthatja a légút szabadon maradását,
- a felül elhelyezkedő lábat csípőben és térdben behajlítva igazítsa úgy, hogy az stabilizálja a helyzetet.
- rendszeresen ellenőrizze a légzést (percenként) – szükség esetén vizsgálja: azonnal fordítsa vissza a hátára,
- ne hagyja felügyelet nélkül a beteget
- ha az áldozatnak 30 percen túl kellene ebben a helyzetben maradnia, fordítsa át a másik oldalára, hogy elkerülje az alul lévő kar tartós összenyomását.
Felhasznált irodalom:
- Újraélesztés a prehospitális ellátásban. Oktatási anyag. Országos Mentőszolgálat. v2.0 / 2021.04.16.
- https://www.cprguidelines.eu/assets/guidelines/European-Resuscitation-Council-Guidelines-2021-Fi.pdf
További posztok: