FIGYELEM! Jelen jegyzet szakembereknek szól, nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist, kezelést, ezért panaszával mindig forduljunk szakemberhez! Az egészségügyben NEM dolgozók általi alkalmazása káros következményekkel járhat.
Bevezetés:
A horgászat közkedvelt szabadidős foglalkozások közé tartozik, azonban sajnos megvannak a maga veszélyei. A következőkben összefoglalunk néhány technikát, amellyel el lehet távolítani a horgokat, megemlítjük azonban azokat az eseteket, amelyeknél viszont a horog eltávolítása kifejezetten tilos.
Indikáció-kontraindikáció:
Az eltávolításnak nincs abszolút kontraindikációja, tekintettel arra, hogy legtöbbször a kezet és a lábat érintő balesetről beszélünk, azonban nem árt tudni, hogy amennyiben a szembe vagy olyan szervrendszerbe penetrál, amely vitális funkciókat fenyeget (pl. carotis, peritoneum), vagy kihatással lehet a későbbi életminőségre (szem, testis, húgyvezeték), ezt inkább szakorvos végezze.
Technikák:
A horog eltávolításának technikája függ a horog mélységétől és a típusától. Általában helyi érzéstelenítés mellett történik meg, a fájdalom teljes kontrollja alatt.
- Visszahúzásos technika: Kizárólag azon horogtípus esetén használható, amelyen nincs szakáll, tehát a horog végének lefutása kúp vagy négyszög alakú hegyes, nincs a kihúzást gátló háromszög alakú, lándzsahegyre emlékeztető végződése. Technikai kivitelezése gyors, legtöbbször fájdalommentes. A következő módon történik: alapos fertőtlenítés után visszahúzzuk a szúrcsatornán keresztül a horgot, miközben nyomást fejtünk ki a bőrre. Ha nem ismerjük a horog típusát, kerüljük el, mert tévedés esetén magas a szöveti károsodás kockázata. Hátránya, hogy kizárólag a szakáll nélküli horognál használható.
- Zsinegelő technika: Abban az esetben használható, ha a horog nem akadt bele mélyen a bőrbe és csak az epidermis-t érinti. Előnye, hogy szakállas horog esetén is használható, mivel gyorsan eszközölhető, lokális anesztézia nélkül is elvégezhető. Technikai kivitelezése: a horgot körbe kell hurkolni, majd a szúrás irányával tengelyirányban az ellentétes oldalon meghúzni, miközben nyomás kifejtése mellett kiforgatni a szúrcsatornából. Azonban mérlegelni kell, hogy az erekkel és idegekkel gazdagon ellátott terület esetén nagy a szövődményes sérülések kockázata, továbbá minden esetben fennáll a környező szöveti károsodás.
„Forgasd át és vágd le!”: A legkevesebb környezeti szövetsérüléssel járó lehetőség, de érdemes megemlíteni azt, hogy fájdalommal jár és csak akkor hatásos, ha a horog a bőr felső rétegeiben van, elvégzéséhez minden esetben indokolt a lokális anesztézia. Kivitelezése a következő képpen zajlik: a horgot a forgásirányának megfelelően tovább forgatjuk (A), amíg az a bőrt át nem szúrja, majd mikor a horog szakálla láthatóvá válik, egyszerűen egy erre alkalmas eszközzel levágjuk (B), és akár csak a visszahúzásos technikánál, kihúzzuk.(C)
Invazív technikák: Elsősorban, akkor kerülnek előtérbe, ha a fent említett technikákkal nem lehet kiszedni a horgot. Sebészi beavatkozások, melyek minden esetben lokális anesztézia mellett történnek (A). A horog tűvel való eltávolítása: a horog szakállára egy minimum 18-20 G között tűvel ráböknek.(B), majd kihúzzák azt (C).
Másik lehetőség a horog sebészi eltávolítása:
Sebellátás és kockázatok:
A horog okozta sérülések általában jól gyógyulnak, a szövődmények ritkák, de mivel szúrt sebek, fennáll az infekció kockázata. A leggyakoribb kórokozók: Staphylococcus aureus Streptococcus pyogenes és az Aeromonas hydrophila. Tetanus adására a körülményeket figyelembe véve sor kerülhet, a profilaktikus antibiotikum terápiára ajánlott, azonban nem áll rendelkezésünkre egyértelmű bizonyíték.
Sérülések kezelése vitális vagy érzékszervi érintettség esetén:
Horgot ebben az esetben NE távolítsuk, el, hiszen az eltávolításkor fellépő károsodás fenyegetheti az adott érzékszervet, vagy vitális instabilitást okozhat. Ilyen esetben, rögzítsük biztonságosan a horgot, és szállítsuk a sérültet kórházba.
Az összeállítást Molnár Ferenc József készítette a következő forrásokból:
- Doser C, Cooper WL, Ediger WM, Magen NA, Mildbrand CS, Schulte CD: Fishhook injuries: a prospective evaluation. Am J Emerg Med. 1991;9(5):413–5
- Cooke T: How to remove fish-hooks with a bit of string. Med J Aust. 1961;48(1):815–6
- Mittiga MR, Ruddy RM: Removal of fish hooks. In: Fleisher and Ludwig’s Textbook of Pediatric Emergency Medicine, 7th ed, Shaw KN, Bachur RG (Eds), Lippincott Williams and Wilkins, Philadelophia 2016. p.48e.
- Diekema DS. Fishhook removal. In: Textbook of Pediatric Emergency Procedures, 2nd ed, King C, Henretig FM (Eds), Lippincott Williams & Wilkins, Philadelphia 2008.
- Joan Bothner MD: Fish-hook removal techniques. UpToDate Topic 6323.
- Skiendzielewski JJ, O’Keefe KP: Wound infection due to fresh water contamination by Aeromonas hydrophila. J Emerg Med. 1990;8(6):701–3.