Hyperthermia

A hyperthermia fogalma: a szervezet hőszabályozása kimerül és a hőmérséklet a normális tartományon kívülre emelkedik. A hyperthermia nem azonos a lázzal.

A folyamat súlyossága a legenyhébbtől a halálosig terjedhet (hő-stressz – hőkimerülés – hőguta – többszervi elégtelenség). Nem részletezzük itt a malignus hyperthermiát, amely ritka, genetikusan determinált vázizom-betegség: hypermetabolikus krízis, többnyire halogénezett anesztetikumok, ill. depolarizáló izomrelaxánsok mellékhatása következtében. 

Hő-stressz

A hő-stressz az élettani alkalmazkodás kereteit alig meghaladó kategóriát jelent, érdemi manifesztációja a hőség-collapsus. Ez lényegében a környezeti hőterhelés miatt jelent többet a szokványos collapsusnál, kezelése is csak annyiban tér el, hogy igyekezzünk a további hőterhelésnek gátat vetni. 

Hőkimerülés

A hőkimerülés meleg környezetben (fizikai terhelésre vagy anélkül) kialakuló, életet általában nem veszélyeztető tünetegyüttes: gyengeség, rossz közérzet, hányinger, szédülés, ájulás, olykor hányás, esetleg más nem-specifikus tünet, a hőszabályozás zavara nélkül. Hátterében víz- és elektrolitzavar áll. Ritkán, súlyos esetben, jelentős fizikai terhelés nyomán járhat rhabdomyolysissel, myoglobinuriával, heveny veseelégtelenséggel, disseminált intravascularis coagulatióval. A tünetek gyakran bizonytalanok, a beteg sem ismeri fel a meleggel való összefüggést. Jellemző az elesettség, tachycardia, többnyire verejtékezés; a tudat jellemzően tiszta (a hőgutától eltérően). A testhőmérséklet általában normális; ha emelkedett is, nem haladja meg a 40°C-t. A diagnózis klinikai, és a lehetséges egyéb okok (pl. hypoglykaemia, ACS, fertőzés) kizárását feltételezi. 

A hőkimerülés ellátása: 

  • a beteget vigyük hűvös környezetbe, fektessük laposan, 
  • folyadék- és elektrolit-pótlás: szájon át sokszor egyszerűbb, de nem gyors. Az ütemet az életkor, alapbetegség és a klinikai eredmény alapján igazítsuk: általában 1-2 liter krisztalloid 500 ml/óra ütemben elegendő. Külső hűtés csak ≥40°C maghőmérséklet esetén szükséges (ld. hőgutánál). 

Hőguta

Hőguta: hyperthermiához társuló SIRS és >40°C maghőmérséklet, eszmélet/tudatzavarral és szervműködési zavarokkal. 

A hőguta két formája:

  • klasszikus (nem terhelési): magas környezeti hőmérsékleten; gyakori idősekben, hőhullámok idején, 
  • terhelési: magas környezeti hőmérsékleten és/vagy emelkedett páratartalom mellett, gyakran fizikai terhelés kapcsán; rendszerint egészséges fiatalokat érint. A halálozás 10 – 50%. 

A hőgutára hajlamosító tényezők: idős kor; közrejátszik: alapbetegség, gyógyszerszedés, romló hőszabályozás, szociális izoláltság. Számos kockázati tényező érvényesülhet: hiányos akklimatizáció, dehidráció, elhízás, alkohol-hatás, szív-érrendszeri betegség, bőrbetegségek (psoriasis, ekcéma, scleroderma, égés, cisztás fibrózis), hyperthyreosis, phaeochromocytoma, gyógyszerszedés (antikolinerg szerek, diamorfin, kokain, amfetamin, fenotiazinok, szimpatomimetikumok, kalciumcsatorna-gátlók, béta-antagonisták). 

A hőguta tünetei: 

  • korai jelek: arckipirulás, hányás, hasmenés, nagyfokú gyengeség, fejfájás, ájulás, 
  • a kép szeptikus sokkra emlékeztet: maghőmérséklet ≥40°C; forró száraz bőr (a terhelési hőguta-esetek kb. felében előfordul verejtékezés), 
  • légzés: ARDS, 
  • keringés: vérnyomásesés, ritmuszavar, 
  • idegrendszer: görcsroham, kóma, 
  • máj- és veseelégtelenség, 
  • alvadászavar, 
  • rhabdomyolysis. 

Gondoljunk emelkedett maghőmérséklettel járó más kórfolyamatokra (gyógyszermellékhatás, elvonási tünetegyüttes, szerotonin szindróma, neuroleptikus malignus szindróma, szepszis, központi idegrendszeri fertőzés, endokrin zavarok: thyreotoxicus krízis, phaeochromocytoma)! A narkotikumokon és izomrelaxánsokon kívül más szerek (pl. 3,4-metiléndioximetamfetamin: MDMA, „ecstasy”) és amfetaminok is okozhatnak hasonló képet. 

A hőguta ellátása: 

szupportív kezelés (ABCD-elveknek megfelelően) és:

  • gyors hűtés: lehetőleg már kórházon kívül elkezdendő! A beteg ruhájának minél hamarabbi eltávolítása szükséges. A testhőmérsékletet hőgutában csökkentő gyógyszer nincs. Cél a maghőmérséklet 39°C alá csökkentése.
    • egyszerű módszerek a hűtésre:
      • hideg italok fogyasztása
      • a csupasz test hűtése ventilátorral, közben testmeleg vízzel permetezés
      • jeges tasak a nyakra, hónaljra, lágyékra (mindezek didergést okozhatnak!) (kerüljük el a fagyási sérüléseket, pl. ruhaanyagba csomagolt jég segítségével).
      • együttműködő, stabil beteg hideg (+4°C-os vagy jeges) vízbe merítése is hasznos lehet, bár perifériás vasoconstrictiót okozhat, elterelve a vért a perifériáról és így csökkentve a hőleadást; rossz állapotú betegen kivitelezhetetlen. Idős betegek esetén veszélyes lehet.
      • (a beteg lepedővel, majd jéggel beborítása)
    • további, a postresuscitatiós hűtésben alkalmazott technikák is használhatók: hideg iv. folyadék kontrollált adása; a gyomor, peritoneum, pleura, hólyag öblítése, iv. hűtőkatéter stb., extracorporalis hűtés. 
  • nagymennyiségű folyadékra lehet szükség, az elektrolit-eltérések rendezése.
  • midazolám a görcsroham megszüntetésére alkalmas, segítheti a hőcsökkentést.
  • hyperthermiás keringésmegállásban standard CPR és hűtés a leírtak szerint
  • mielőbb intenzív osztályos kezelés szükséges
  • malignus hyperthermiában a kiváltó gyógyszer adagolásának azonnali megszüntetése, oxigén, az acidosis- és elektrolit-eltérés korrekciója, aktív hűtés, dantrolén

Felhasznált forrás:

Gőbl G, Goschler Á, Krivácsy P, Szűcs A: Újraélesztés a mentőellátásban. Oktatási anyag. Országos Mentőszolgálat. 2018.

Crawford CM, Danzl DF, Grayzel J: Severe nonexertional hyperthermia (classic heat stroke) in adults. UpToDate. Apr 23, 2019.

O’Connor FG, Casa DJ, Danzl DF, Fields KB, Grayzel J: Exertional heat illness in adolescents and adults: Management and prevention. UpToDate. Feb 06, 2019.

Hozzászólások