A hyperthermia fogalma: a szervezet hőszabályozása kimerül és a hőmérséklet a normális tartományon kívülre emelkedik. A hyperthermia nem azonos a lázzal.
A folyamat súlyossága a legenyhébbtől a halálosig terjedhet (hő-stressz – hőkimerülés – hőguta – többszervi elégtelenség). Nem részletezzük itt a malignus hyperthermiát, amely ritka, genetikusan determinált vázizom-betegség: hypermetabolikus krízis, többnyire halogénezett anesztetikumok, ill. depolarizáló izomrelaxánsok mellékhatása következtében.
Hő-stressz
A hő-stressz az élettani alkalmazkodás kereteit alig meghaladó kategóriát jelent, érdemi manifesztációja a hőség-collapsus. Ez lényegében a környezeti hőterhelés miatt jelent többet a szokványos collapsusnál, kezelése is csak annyiban tér el, hogy igyekezzünk a további hőterhelésnek gátat vetni.
Hőkimerülés
A hőkimerülés meleg környezetben (fizikai terhelésre vagy anélkül) kialakuló, életet általában nem veszélyeztető tünetegyüttes: gyengeség, rossz közérzet, hányinger, szédülés, ájulás, olykor hányás, esetleg más nem-specifikus tünet, a hőszabályozás zavara nélkül. Hátterében víz- és elektrolitzavar áll. Ritkán, súlyos esetben, jelentős fizikai terhelés nyomán járhat rhabdomyolysissel, myoglobinuriával, heveny veseelégtelenséggel, disseminált intravascularis coagulatióval. A tünetek gyakran bizonytalanok, a beteg sem ismeri fel a meleggel való összefüggést. Jellemző az elesettség, tachycardia, többnyire verejtékezés; a tudat jellemzően tiszta (a hőgutától eltérően). A testhőmérséklet általában normális; ha emelkedett is, nem haladja meg a 40°C-t. A diagnózis klinikai, és a lehetséges egyéb okok (pl. hypoglykaemia, ACS, fertőzés) kizárását feltételezi.
A hőkimerülés ellátása:
- a beteget vigyük hűvös környezetbe, fektessük laposan,
- folyadék- és elektrolit-pótlás: szájon át sokszor egyszerűbb, de nem gyors. Az ütemet az életkor, alapbetegség és a klinikai eredmény alapján igazítsuk: általában 1-2 liter krisztalloid 500 ml/óra ütemben elegendő. Külső hűtés csak ≥40°C maghőmérséklet esetén szükséges (ld. hőgutánál).
Hőguta
Hőguta: hyperthermiához társuló SIRS és >40°C maghőmérséklet, eszmélet/tudatzavarral és szervműködési zavarokkal.
A hőguta két formája:
- klasszikus (nem terhelési): magas környezeti hőmérsékleten; gyakori idősekben, hőhullámok idején,
- terhelési: magas környezeti hőmérsékleten és/vagy emelkedett páratartalom mellett, gyakran fizikai terhelés kapcsán; rendszerint egészséges fiatalokat érint. A halálozás 10 – 50%.
A hőgutára hajlamosító tényezők: idős kor; közrejátszik: alapbetegség, gyógyszerszedés, romló hőszabályozás, szociális izoláltság. Számos kockázati tényező érvényesülhet: hiányos akklimatizáció, dehidráció, elhízás, alkohol-hatás, szív-érrendszeri betegség, bőrbetegségek (psoriasis, ekcéma, scleroderma, égés, cisztás fibrózis), hyperthyreosis, phaeochromocytoma, gyógyszerszedés (antikolinerg szerek, diamorfin, kokain, amfetamin, fenotiazinok, szimpatomimetikumok, kalciumcsatorna-gátlók, béta-antagonisták).
A hőguta tünetei:
- korai jelek: arckipirulás, hányás, hasmenés, nagyfokú gyengeség, fejfájás, ájulás,
- a kép szeptikus sokkra emlékeztet: maghőmérséklet ≥40°C; forró száraz bőr (a terhelési hőguta-esetek kb. felében előfordul verejtékezés),
- légzés: ARDS,
- keringés: vérnyomásesés, ritmuszavar,
- idegrendszer: görcsroham, kóma,
- máj- és veseelégtelenség,
- alvadászavar,
- rhabdomyolysis.
Gondoljunk emelkedett maghőmérséklettel járó más kórfolyamatokra (gyógyszermellékhatás, elvonási tünetegyüttes, szerotonin szindróma, neuroleptikus malignus szindróma, szepszis, központi idegrendszeri fertőzés, endokrin zavarok: thyreotoxicus krízis, phaeochromocytoma)! A narkotikumokon és izomrelaxánsokon kívül más szerek (pl. 3,4-metiléndioximetamfetamin: MDMA, „ecstasy”) és amfetaminok is okozhatnak hasonló képet.
A hőguta ellátása:
szupportív kezelés (ABCD-elveknek megfelelően) és:
- gyors hűtés: lehetőleg már kórházon kívül elkezdendő! A beteg ruhájának minél hamarabbi eltávolítása szükséges. A testhőmérsékletet hőgutában csökkentő gyógyszer nincs. Cél a maghőmérséklet 39°C alá csökkentése.
- egyszerű módszerek a hűtésre:
- hideg italok fogyasztása
- a csupasz test hűtése ventilátorral, közben testmeleg vízzel permetezés
- jeges tasak a nyakra, hónaljra, lágyékra (mindezek didergést okozhatnak!) (kerüljük el a fagyási sérüléseket, pl. ruhaanyagba csomagolt jég segítségével).
- együttműködő, stabil beteg hideg (+4°C-os vagy jeges) vízbe merítése is hasznos lehet, bár perifériás vasoconstrictiót okozhat, elterelve a vért a perifériáról és így csökkentve a hőleadást; rossz állapotú betegen kivitelezhetetlen. Idős betegek esetén veszélyes lehet.
- (a beteg lepedővel, majd jéggel beborítása)
- további, a postresuscitatiós hűtésben alkalmazott technikák is használhatók: hideg iv. folyadék kontrollált adása; a gyomor, peritoneum, pleura, hólyag öblítése, iv. hűtőkatéter stb., extracorporalis hűtés.
- egyszerű módszerek a hűtésre:
- nagymennyiségű folyadékra lehet szükség, az elektrolit-eltérések rendezése.
- midazolám a görcsroham megszüntetésére alkalmas, segítheti a hőcsökkentést.
- hyperthermiás keringésmegállásban standard CPR és hűtés a leírtak szerint
- mielőbb intenzív osztályos kezelés szükséges
- malignus hyperthermiában a kiváltó gyógyszer adagolásának azonnali megszüntetése, oxigén, az acidosis- és elektrolit-eltérés korrekciója, aktív hűtés, dantrolén